Előszó

Előszó

Kicsit féltem amikor megláttam, olyan volt mint a gravitáció, magával ragadott. Nem tudom miébe szeretem bele, talán a szemébe vagy a kacér mosolyába. Nem emlékszem, csak a szemét néztem és faltam a szavait. Elég volt egyszer kimondania, hogy szép vagyok. Neki elhittem.
Vágyakoztam kedves szavaira, biztonságot adó szemére. Mellette tapasztaltam meg a szabadságot, a függetlenséget, a vadságot. A közelében voltam önmagam.
S ahogy lassacskán telt az idő, észre se vettem, hogy belé szerettem.